Galambászat

Tisztelt Sporttársak!

Nem gondolkoztatok el még azon, hogy a haszonállatok szállítása sem engedélyezett a hőségnapokon, de nagy nyári melegben is csak akkor, ha a szállítóeszköz megfelelően légkondicionált, és az állatok ellátása négy óránként teljes mértékben biztosított. (Csak éjszaka szállítható az állat ilyenkor, míg a nappalt nem tölthetik a szállító felépítményében.) Hogyan valósítható meg a Magyar Postagalamb Sportszövetség Tagszövetségeinek ilyen-olyan kialakítású felépítményeivel (levegőtlen redőnyös) egy-egy országos verseny előkészítése, galambok feleresztési helyre szállítása? Arról már nem is szólva, hogy szerintem állatkínzás (bűntett) arra késztetni a kedvenceinket, hogy ilyen tikkasztó melegben 600-700 (esetenként 900) km-t repülve érjék el otthonukat, de úgy, hogy a konkurenseket minél inkább megelőzzék, s a bajnokgalamb értékelés végett a következő heti rövid-középtávú versenyre ismételten csúcsformába kerülve álljanak a feleresztési helyen. Ezen is el kellene gondolkozni még az előtt, hogy az állatvédők ezzel kapcsolatban hatósági intézkedéseket nem akarnak foganatosítani.

Kedvenceink szervezetét, hazatérési vágyát nullázzuk le egy-egy ilyen tikkasztó meleg versenyen, arról pedig nem is beszélve, hogy milyen sok jó, reményteljes galamb kerül veszélyeztetett helyzetbe a kiszomjazottságuk miatt. Beül más dúcba, leszáll olajfoltra, tükröződő aszfaltra, esetleg trágyatavakba fullad ahelyett, hogy a tenyésztő, tulajdonos megfontoltsága miatt inkább otthon ücsörögne, s párját dédelgetné, kicsinyét nevelgetné, stb. Nagyon sok galambász elsősorban állatbarát, s a versenyeredmény hajszolás, minden áron való nyerés nem elsődleges céljuk, gondolnak a jövő hétre, a jövő időszakra is, s ezért csak kevesen kockáztatják, küldik el legjobb madaraikat az ilyen versenyekre. Sok esetben inkább otthon hagyják minden galambjukat, mert állatbarátok. Az ilyen versenyeken nyert első díj nagy érték, de csak azért, mert a sok galamb közül csak kevés érkezik haza. Az elmaradók között (az harc áldozatai miatt) pedig számtalan jobbnál-jobb egyed pusztul el, sínyli meg, kerül akaratától függetlenül illetéktelen kezekbe az ilyen időjárású versenyek után.

Javaslatom:

A szövetségi és országos versenyek időpontját, feleresztési távolságát is célszerű lenne átgondolni, de a fiatalok versenyprogramját is jóval később, nem augusztusban kellene megkezdeni, mert a rutintalan, stresszes fiatal, a sokszor túlzsúfolt – szállításra nyári napokon, füllesztő éjszakákon kevésbé alkalmas – szállítóeszközökben eleve tönkremegy, s feleresztés után nem is lehet csodálkozni azon, ha többségük, elsősorban az érzékenyebbek, s ezzel együtt sok esetben a legreményteljesebbek el is maradnak.

Olyan napon, amikor a maximális hőmérséklet várhatóan meghaladja a 30C°-ot ne lehessen hosszú-távú versenyt rendezni, csak maximum 400km-eset. Ez szabályozható a verseny előfeltételei között. Nem ok nélkül találták ki a nagy postagalambász múlttal rendelkező országok postagalambászai, hogy a nagy távolságú versenyeket (700km felett) csak kétnapos programként hirdetik meg, s a feleresztés ekkor olyan időpontban történik, ami biztosíték arra, hogy a feleresztés napján galamb ne érhessen haza. Így nem hajszolja túl a szervezetét a galamb, mert sötétedéskor le kell, hogy szálljon, s az éjszaka folyamán szervezete normalizálódik, megnyugszik, majd a hűvös hajnali fuvallatra – fáradtságától függően – ismét szárnyra kapva hazafelé veszi útját.

Úgy gondolom, hogy az időjárás és az éghajlat tartós módosulásait figyelembe kell venni nekünk, postagalambászoknak is. Bízom abban, hogy a jövőben még nagyobb körültekintéssel szervezhetjük meg kedvenceink versenyeztetését. További részletek kidolgozásában szívesen segítek mindenkinek.

Köszönöm, hogy gondolataimat megoszthattam Önökkel!

Dr. Jilly Bertalan