Galambászat

Jobb galambokat az átlagos galambászoknak

Az emberek gyakran kérdezgetik, hogy melyek azok a legfontosabb tényezõk a galambászatban, amelyek elengedhetetlenek a sikerhez. Általában a következõket állapítják meg:

  • A galambász szerepe
  • A jó dúc szerepe
  • A takarmány és a gyógyszerezés szerepe
  • A galambok szerepe

Néhányan azt mondják: a galambok minõsége a legfontosabb, hiszen õk tesznek sikeres versenyzõvé, aztán maga a dúc és utoljára maga a tenyésztõ.

Mások így vélekednek: a jó dúc legalább 50%-ban járul hozzá a sikerhez, a madarak minõsége 20%-ban és így tovább…

Magam azt gondolom, hogy a tenyésztõ szerepe a meghatározó. Hollandiában úgy tartják, hogy a bajnokoknak a kisujjában van, a galambászat. Azt hiszem, ezalatt azt értik, hogy vannak, akik tehetségesek, született érzékük van a galambokhoz, míg mások, legjobb szándékaik ellenére sem képesek elõre lépni. Miért gondolom azt, hogy a tenyésztõ szerepe a meghatározó?

Egy jó tenyésztõnek biztosan jó dúca van. Egy jó tenyésztõ jó madarakat visz be az állományába. Egy jó tenyésztõ tudja, hogy hogyan kezelje a madarakat, kezében tartja a dolgokat. Hiszen a dúc maga nem tudja, hogy tele van jó galambokkal. A galambok nem tudják a dúc állapotát javítani. De ezt mind meg tudja tenni a tenyésztõ. A jó tenyésztõ pontosan tudja, hogy mennyire fontos a galambok minõsége és azt is tudja, hogy hol szerezze be õket. Sokan csodálkoznak azon, hogy valakiknek mindig sikerül jó galambokat vásárolniuk, míg másoknak egyáltalán nem. Hogyan és hol lehet jó galambokat vásárolni? Gondolkodjunk, mielõtt cselekszünk!

A tenyésztõ

Persze Hollandiáról és Belgiumról beszélek. Hiszen a galambászat, ezekben az országokban gyökeredzik. Itt még mindig sokan galambásznak, erõsek a versenyek, így valószínûleg tõlük lehet a legtöbbet tanulni. Kezdjük egy fontos dologgal.

Mi az útja módja annak, hogy a galambok minõségét javítsuk? Ebben nagymértékben különböznek a vélemények. Többnyire attól függ, hogy kirõl van szó, mennyi pénz áll rendelkezésre? Továbbá az a kérdés is felmerül, hogy bajnok -e már az illetõ, vagy még nem?

A gazdagok

Akik számára a pénz nem probléma, megvásárolhatják a jó galambokat, vagy azok közvetlen utódait. Így elõnyösebb helyzetbe kerülhetnek, több az esélyük a sikerre. Ennyi, de ennél nem több! Ezek csak esélyek – nem bizonyosság! Soha nem mehetnek biztosra, hála Istennek!

Ha ennyire egyszerû lenne a képlet, akkor néhány éven belül csak a gazdagok lehetnének bajnokok. De számos példa van arra, hogy a gazdag emberek reménytelenül elbuknak. Kétségtelen, hogy megvették a szuper madarakat, de ez a tény még nem tette õket szuper versenyzõkké. Íme egy szép példa, hogy mi történt nem olyan régen Hollandiában.

Volt egy amerikai, aki vagyonokért, területi és nemzeti bajnok galambokat vásárolt. A saját galambászatában olyan eredményekkel akart dicsekedni, melyeket azok Hollandiában értek el. Épített egy szép nagy, és drága galambházat, majd betelepítette a megvásárolt galambokat. A gyerekeikkel akart versenyezni.

A klubjában, a versenyzõ társai komolyan aggódni kezdtek: „Hogy fogunk versenyezni ilyen Ászok ellen? Ez így igazságtalan!” Néhányan közülük már eleve vesztesnek érezték magukat, pedig még el sem kezdõdött a versenyszezon. Amikor megkezdõdött a röptetés és az amerikai tényleg bepakolta az Ász galambok gyerekeit tudják mi történt? Néhány véletlen sikertõl eltekintve, nem aratott gyõzelmeket, sõt, pont ellenkezõleg: versenytársai, akik nem költöttek ilyen rengeteg pénzt a galambokra hétrõl hétre megverték. Végül az amerikai esete egy nagy viccé változott! Tehát a pénzes embereknek könnyû jó galambokhoz hozzájutniuk, de ez még nem teszi õket automatikusan gyõztessé.

A bajnokok

A gazdagok mellett van még a tenyésztõknek egy speciális kis csoportja: azok, akik már eleve bajnokok. Egy bajnok másképpen cselekszik, mint egy átlagos tenyésztõ, amikor a saját eredményességét szeretné javítani. Gyakran van jó kapcsolatban más élversenyzõkkel és egyszerûen kicserélik legjobb galambjaikat. Vagy megengedik, hogy egy-egy évig használjanak a társaik egy-egy tojót, vagy egy-egy hímet. Ez történt Houben-nel és Verbruggen-nel. Egy-egy galambot cseréltek és nagyon sikeresek lettek a gyerekeikkel. Ugyanez történt Engels-sel és Van Hove Uytterhoeven-nel. Eredményesebbek lettek a csere galambokkal! A pénz szóba sem került. Tehát azok a bajnokok, akik szeretnének javítani az állományukon, nagyon kevés galambot visznek be, mivel már nekik maguknak is kiváló galambjaik vannak.

De a galambászok többsége se nem gazdag, se nem bajnok!

Viszont ebben az esetben mit is lehetne tanácsolni az átlagos galambászoknak? Hogyan szerezzenek be igazán jó galambokat?

Menjenek el a „nagyágyukhoz”?

Hiba

A „nagyágyúkat” két csoportba lehetne osztani:

1.

Elõször is itt vannak azok az emberek, akik azért híresek külföldön, mert ügyes üzletemberek. Az otthoni versenyeken senkik, de azt tudják, hogy a származás és a vérvonal mennyire fontos, és azzal is tisztában vannak, hogy hogyan lehet manipulálni a sajtót. Sporttársaik csodálkoznak, hogy úgy árulják a galambokat, mint a süteményt. Gyakran, ezeknek a madaraknak a származáson kívül egyebe sincs. Miért nem az eredmények számítanak a származás helyett? – csodálkozhatnának joggal a sporttársak.

Hollandiában és Belgiumban azokra a vevõkre, akiknek csak a származás számít, az eredmény nem, azt mondják: „Ezek a külföldiek, vásárolnak egy darab papírt, ezektõl a „senkiktõl” és kapnak mellé egy galambot ráadás gyanánt.”

A holland és belga galambászok, józan paraszti ésszel rájöttek arra, hogy ezektõl az úgynevezett „pedigrésektõl”, nem lehet jó galambot vásárolni.

De mint mondtam, kétféle csoport van.

2.

Olyan nagy bajnokokra gondolok, mint például Toye, Engels, Dobbelaere, De Vooght, Bolle, v d Wegen és sokan mások. Jó eredményeket értek el, és igazán jó galambjaik vannak. Mégis, külföldön nem lettek ismertek, mivel nem fizették le az újságírókat, és nem propagálták magukat. Az probléma az európai vevõk számára, hogy ezek a nevek túl drágák, hiszen azért nem minden külföldi vásárló teljesen naiv, és bizony tudnak ezekrõl a tenyésztõkrõl. Így tehát, – és itt most tényleg az igazi „nagyágyúkra” gondolok – igen magasra emelik az áraikat, mivel nagy a kereslet madaraik iránt. Ha nem így volna, akkor ezek a tenyésztõk lennének a legmegfelelõbbek az átlagos galambászok számára is, amikor jó galambokhoz szeretnének hozzájutni. Így viszont túl drágák. De van egy jó hírem! Mégpedig az, hogy nemcsak õk rendelkeznek jó galambokkal!

Tanács 1.

Az elsõ tanácsom azok számára, aki nem rendelkeznek sok pénzzel, az lenne, hogy felejtsék el a nagy neveket és felejtsék el a sajtót! Hollandiában és Belgiumban is rengeteg az álriport, álbajnokokkal, miért lenne ez másképpen más országokban? Amit viszont érdemes neki tudni, hogy ahhoz a tenyésztõhöz menjen el, aki hétrõl hétre megveri a saját egyesületében.

Ismeri az eredményeket, hiszen minden versenyen szembesül vele, és ismeri a versenyzõt is. És ez az utóbbi fontos tény!! Ebben a sportágban bajnoknak lenni teljesen mást jelenthet, mint becsületesnek lenni a galambeladásnál. Amikor a lelki szemeim elõtt vevõket látok, amint a galamb szemét tanulmányozzák, inkább azt mondanám nekik, tanulmányozzák az eladó szemét helyette! Azért szerencsére a legtöbb galambász becsületes. A csalók mindenképpen a kisebbséget jelentik. És ha mellette még elég okos is, akkor saját sporttársait mindenképpen a legjobb szándékkal fogja kezelni. Hiszen tudatában van annak, hogy ha a vesztesek megelégelik a vég nélküli vereségek sorát, akkor elõbb-utóbb abbahagyják a galambászatot. És akkor a bajnokok olyanokká lesznek, mint egy király, királyság nélkül. A mi sportunk pontosan olyan, mint a többi sport: vesztesek nélkül nincsenek gyõztesek. Ez ennyire egyszerû.

A másik ok, amiért még érdemes az egyesületedbõl galambot vásárolni az a következõ: tisztában van vele a társad, hogy újra és újra látni fog az eladás után. Ezért aztán igyekszik tényleg jót adni majd, mert ha az eladott galamb nem lenne megfelelõ, akkor erre egész életében emlékezne, ha másból nem, a szemed pillantásából.

Tanács 2

Ezen felül még az idõzítés is nagyon fontos, különösen azoknak a külföldieknek, akik Holland és Belga bajnokoktól akarnak galambokat vásárolni. A legjobb idõzítés a nyár, vagy az õsz. Ennek az, az oka, hogy Európában a fiatalokkal júniustól augusztusig versenyeznek, és minden komolyabb galambász elõször a saját állományára gondol, és utána ad el. Ez azt jelenti, hogy ezeken a versenyeken a legjobb helyezést elért galambokat megtartják. Sok galambász elköveti azt a hibát, hogy az év elején szeretne fiatalokat vásárolni. Ez nagy hiba, mivel akkor nem tudod a legjobbakat megvenni. Azok az európai szupersztárok, akik azt állítják, hogy a legjobb galambjaikat Februárban és Márciusban eladják, nem szuper bajnokok, hanem szuper hazugok. Tehát, ha a galambokat európai tenyésztõtõl vesszük, akkor nem érdemes tavasz elõtt bevásárolni sõt, minél késõbb, annál jobb! Azt már említettem, hogy a bajnokok számára a galambállomány javításához elegendõ néhány galambnak a behozatala évente, hiszen nekik már vannak jó galambjaik. Ha túl sokat hoznának be, ez azzal járhatna, hogy a saját galambjaikkal nem tudnak eleget törõdni. De ha valaki nem rendelkezik egyetlen jó galambbal sem, akkor érdemesebb egyszerre többet beszerezni. Tehát olcsóbb attól a környékbeli galambásztól vásárolni, aki mindig megelõz!

Példák

Higgyék el, sok galambász lett eredményes ezzel a módszerrel! Néhányan még világhírnévre is szert tettek.

William Geerts egy közülük. Azon a környéken lakott, ahol Fons Jacobs élt. Jacobs öregember volt, ismeretlen, csak rövid- és középtávon versenyzett. Geerts megházasodott, elköltözött abba a városba (Schilde), ahol jelenleg is lakik. Kapott néhány tojást öreg barátjától és bizony mondom tudta, hogy azok mennyire értékesek. Jacobs a tojásokat szinte ingyen adta neki. Már két évvel késõbb (1978) Geerts verte az Antwerpeni kerületet. Futótûzként terjedt el a híre, de az öreg Jacobsról, akitõl a tojásokat kapta, senki nem beszélt.

Ilyen Gommaire Verbruggen híres „Ás” galambja is. Kétségtelen, rengeteg pénzt fizetett érte, de akitõl kapta ezt a galambot (Maurice v d Helden) a szüleit egy ismeretlen, 80 éves galambásztól kapta. Én magam csak 5 percre laktam attól a várostól, ahol az öreg Gust Hofkens élt. A 70-es években verhetetlen volt, mégis ismeretlen. Csak a halála elõtt lett közismert, amikor már nem is voltak annyira jók a galambjai – illetve még inkább a halála után.

Jan Grondelaars, a ravasz róka, már akkor tudott Hofkens eredményeirõl, amikor még a csúcson volt. Idõben ment el hozzá, amikor a Hofkens galambok még ismeretlenek voltak, és nagyon olcsók. Többnyire ezek leszármazottai tették Grondelaarst híressé.

És a származás?

A származás egy ökörség. A származás egy légvár, lufi. A származás azért van, hogy eltakarja az értéktelen állományt. A származást akkor használják, ha a minõségben hiány van.

Az a sok amerikai, japán és thaiföldi, akik ellátogattak Hollandiába, és Belgiumba már tudnak errõl. Az itteni látogatásoknál döbbentek rá arra, hogy milyen sokáig vezették félre õket. Ez még azokban az idõkben volt, amikor néhány ember igennagy hatalommal rendelkezett. De azoknak az idõknek szerencsére már vége van.

Tehát kedves tenyésztõ, ha nincs elég pénzed, még nem kell elkeseredned! Ugyanúgy lehetsz bajnok, mint a gazdagok. Lehet, hogy így egy kicsit nehezebb, de akkor legyél egy kicsit okosabb! Az okosság kiegyenlíti a pénz hiányát. Sok olyan példát tudnék felhozni arról, hogyan lettek tenyésztõk bajnokok pénz nélkül, mert komolyan vették és megfogadták a tanácsomat!

Ebben a sportban nem kell fiatalnak lenned, hogy gyõzz.

Ebben a sportban nem kell atlétának lenned, hogy gyõzz.

Ebben a sportban nem kell tudósnak lenned, hogy gyõzz.

És ebben a sportban gazdagnak sem kell lenned, hogy gyõzz.

Egyszerûen csak tisztán kell látnod az igazat, és nem kell mindent elhinned, amit írnak, vagy amit mondanak neked! Tartsd nyitva a szemedet, és törõdj a galambjaiddal!

Hát nem éppen ez teszi a galambászatot olyan egyedülállóan széppé és szórakoztatóvá?

Sok szerencsét!

Ad Schaerlaeckens