Galambászat

Egy téma, amely mindenkit érdekelt

Miért fontosak a 600 km-es utak az Önök sportos igényeivel összefüggésben, a galambok és az állományok minőségi értékeléséhez, mint a „nagy” bajnokságok része?
Wolfgang Roeper, Kummerfeld: Mi rejlik e kérdés mögött? A 2003. évi sportelképzelések kérdéskörében valami kedvezőtlent érzek. Magam részéről az új elképzeléseket sikeresnek tartom. Csak a mennyiséget (átlagos távolság 399 km 20 versenyző dúccal) tartom túl kevésnek. Itt minimálisan 30 dúc lenne szükséges.

Most a fent feltett kérdéshez!
1. Nekem minden 200-700 km közötti út sportos kedvtelés, ahol a 300-600 km közötti versenyeket szeretem a legjobban.
2. A galambok minőségének megítéléséhez számomra nem szükségesek a 600 km feletti utak. Azok a galambok, melyek a 300-400-500 km-es utakon első díjakat repülnek, tudják ezt a 600 km feletti utakon is.
3. Ez pontosan megmutatja az állomány minőségi értékét. Ide nem szükséges 600-700 km-es út. Egy 520 km-es úton a galambok szembeszéllel jó 8 órát repülnek, míg ezzel ellentétben egy hátszeles 620 km-es úton csak kb. 7 órát. Melyik a nehezebb verseny? Nem a lerepült távolság, hanem a levegőben eltöltött órák száma a döntő. Egy állomány minőségi megítélésében a távolságnak nincs jelentősége!
Miért oly sikeresek a német tenyésztők már évtizedek óta a Belgiumból beszerzett galambokkal annak ellenére, hogy azokat a belga sporttársaink 200-300-400-500 km fölé sosem küldték?

Álljon itt néhány példa:
A Janssen testvérek Noyon-nál (220km), Karel Schellens Bourges-nél (480km), Jos Soontjes szintén Noyon-ig (220km), és Gust Hofkens is csak elvétve küldte tovább galambjait, mint Orleans (400km) vagy Bourges (480km), de itt van Dirk Van Dijk belgiumi középtávú első Ász galambja, a „Kannibal”, melynek leghosszabb útja Orleans (400km) volt. Ma mindenki a Kannibálból vagy a Rambóból – amely szintén első díjakat repült 400 km-ig – akar utódokat.
Felsorolhatnék még további dúcokat is Belgiumból, akik sosem utaztattak galambjaikkal 400km fölötti távolságot, ám Németországban a 700km feletti utakon is képesek voltak első díjakat nyerni.
4. Végül a kérdés: Legyen jelentős része a nagy bajnokságban a 600km feletti utaknak? (Az új szövetségi (német) sportelképzelések javaslata, a hosszú távba 2x400km feletti, és 2x 500 km feletti utak kerüljenek.)
Minden egyesületi csoport, röpkörzet, de a regionális szövetség is rendez 600-700km-es versenyt egészen addig, míg ezt a tagság többsége így óhajtja.

Mi tenyésztők örülnénk annak, hogy végre az elavult verseny- és bajnoksági programok mozgásba lendüljenek, megváltozzanak. De mit akarunk mi, amikor minden új javaslatunkat lepocskondiázzák? Ha nem teszel semmit a szövetségi oldalon, akkor reformokat követelnek, míg ha reformokat dolgozol ki a szövetségi oldalon, akkor is kritizálnak!
Gaby Vandenabeele, Dentergem: A legszebb utak számomra az 550-700 km-esek, és ezeket az utakat Nyugat-Flandriában májustól minden harmadik héten meg is rendezik. Az 1000-1300m/perc sebességű utakon mutatkozik meg a valódi képesség, és ezek alapján jól lehet a galambokat szelektálni is.

Ebben az évben egyébként két galambot küldtem Montaubanba (780km), de nem a legjobbakat kockáztatva. Ennek ellenére 6711 galamb közül az 5. és a 613. helyezést szerezték meg. Galambjaim az 1000-1100km-es versenyekről is viszonylag frissen érkeznek haza.
Néhány évvel ezelőtt hoztam néhány galambot az antwerpeni körzetből, ahol szerintem a legjobb középtávú galambok vannak. Meg kellett azonban állapítsam, hogy ezek a galambok a szembeszeles 600 km-es utakon csak kínlódnak. Az 1300-1600 m/perc sebességű versenyek ezeknek a galamboknak semmilyen problémát sem jelentettek, de az 1000-1200 m/perc sebességű utakon már csak kínlódtak. Ezért féltem attól, hogy saját korábbi állományomba bekeresztezzem azokat. Azok a galambok, melyek az 1000-1200 m/perc sebességű versenyeken képtelenek élhelyezést repülni, eltüntetem a dúcomból.
Ezért vettem idén egy Nyugat-flandriai ellenféltől néhány galambot, amik különösen jók voltak és legalább 50% Gaby Vandenabeele származásúak.

Belgiumban sok hosszú távú bajnokságba beszámítják a 900-1050km távolságú többnapos versenyeket is. Bár a 600 km-es utak is beszámítanak, de aki nem vesz részt a 10 maratoni úton, akkor az lehet akármilyen jó, akkor sincs lehetősége nyerni. Ez azonban mellékes, mert ami engem különösen érdekel, az nem más, mint a hetenkénti versenyzés igazi élhelyezésekkel. Galambjaim 50%-a 10%-on belül kell szerepeljen a versenylistákon. Ez érdekel!
Belgiumban nem értékmérők a bajnokságok, mert nyerhetek 19×1. díjat, de ennek ellenére 20 listavégi helyezéssel szomszédom előrébb volt rangsorolva a bajnokságban. Egy tenyésztő, aki egész évben semmi különöset sem teljesített, mégis a nagy bajnokságban jóval előkelőbb helyen végez.
Belgiumban a bajnokságok értékelése leggyakrabban az első és második megnevezett galambok eredménye alapján történik, ahol az állomány értéke vajmi keveset számít.
Theo Lehnen, Nettetal: A rövidtávú versenyek jelentik a legnagyobb problémát, s tenyésztőink mindig elégedetlenek e tekintetben. Ezért minden versenytervezet amilyen gyorsan csak lehet, eléri a 300 km-t azért, hogy a szél ne befolyásolja a helyezéseket. Ez a tendencia a középtávú utak esetében éppúgy ismert, mint Hoillandiában vagy Belgiumban. Az úgynevezett „Vitesse-Flüge” (rövidtávú verseny) egyre többet és többet veszít jelentőségéből.

Az egyesületi csoportok és röpkörzetek már az év végén le kell adják a következő évi versenytervezetüket a szövetségnek. Sok esetben egyáltalán nincs 600 km-es út e tervezetben, ekkor minden bizonnyal már januárban engedélyezik ezt a sporttervezetet. De mi történik, ha elutasítják, és minden marad a régiben, tehát muszáj egy 600 km-es útnak is lennie?
A mi röpkörzetünk versenytervezete a következő évre két 550 km-es utat tervezett. Pedig mindez elsősorban időjárás kérdése, ezért szerintem egy 600 km-es út alternatívaként betervezhető, de csak akkor, ha a tervezetet nem fogadnák el. Egyébként a regionális szövetségünk biztosítani fogja, hogy közös feleresztés esetén minden délkeletről röptető egyesületi csoport 350 km távolság felett legyen, és az együtt versengő galambok mennyiségét 1000 db. feletti mennyiségben szabályozta. Ez így jól is van.
Úgy gondolom, hogy az állományok minőségi megítélését a 600 km feletti utak elmaradása nem befolyásolja. Mi, német tenyésztők a holland és belga kollégáinkkal ellentétben még mindig az allround típusú galambot tenyésztjük, mely 200-600 km között versenyez. Ezen a jövőben sem fognak változtatni!
Heiner Suling, Bremen: „Azt mondhatom, hogy a galambok hazatérése egy 600-700 km-es útról számomra nagyobb öröm, mint egy 150-200 km-es versenyről.

Mi mindig olyan galambokat kerestünk, amelyek minden távon 150-700 km között élhelyezéseket repülnek. Ezek azonban nagyon ritkák és kifejezetten kivételek! Vannak galambok, melyek 300 km-ig igen jól teljesítenek, és amennyiben az időjárás is segít, akkor egy 400 km-es út is jól sikerül. Más galambok pedig csak ekkor kezdenek jönni. Tehát bölcs dolog lenne a tenyésztőkre hagyni, hogy milyen versenyekre küldjenek! Ha valaki a saját galambjait csak 350 km-ig szeretné utaztatni, ám tegye, s legyen meg a lehetősége erre. Ám ha 400-700 km közötti utakra akar küldeni, és ahhoz van is megfelelő galambja, akkor neki lehetőséget kell biztosítani ehhez. Egy olyan bajnoksági forma, mint a jelenlegi, ahol ma 150-700 km közötti versenyek mind beszámítanak, az nem lehet galambjaink számára igazságos, és a tenyésztők számára sok mérgelődést, igazságtalanságot eredményez. A humán sportban is alig akad olyan ember, aki 100m-től 10000m-ig egyformán jó teljesítményre képes.
Ha egy galamb minőségét meg akarom vizsgálni, akkor mindenek előtt meg kell határozzam, hogy milyen versenyen és milyen távolságról szeretnék ezzel a galambbal versenyezni.”
Hans R………., Döbeln-Masten: A 600km-es utak végét jelenti a 2003. évi bajnokságok szövetségi szintű szabályozásának bevezetése. Két 500km feletti út és vége – ez az a hülyeség, amit kigondoltak?
Nem az volt a célunk évtizedeken keresztül, hogy olyan galambokat tenyésszünk, amelyek a 600 km-t éppoly sikeresen teljesítik, mint a 150 km-t?

Nézze egyszer végig a német Ász galambok helyezéseit és azokat, akik az utolsó évek német bajnokai. Az eredmények igazolják ezt, a siker csodálatos.
Na jó, van néhány röpkörzet és röpcsoport, melyek a 600 km-es utat a helyi bajnokságokban előírták, és a szükséges 100 versenydúc is rendelkezésre áll. De ez rendkívül kevés ahhoz, hogy ezzel galambjaink képességét a rövidtávtól az egynapos hosszú távú versenyig a legjobb minőségben biztosítsuk.
Az új bajnoksági feltételekkel egyre több tenyésztő lép majd be a ma már mindenhol alakuló hosszú-távú klubokba, ahol fő kedvtelési területüket keresik. A már évek óta elavult fiatal galambok versenyprogramja is ezt a tendenciát szolgálta, és ebben a CFB fiatal galambklubok részvétele sem kellő jelentőségű.
És itt van még egy tervezet, „a regionális szövetségek 2003. évi bajnoksági kiírásának sportos javaslata”. Ezzel összefüggésben a német postagalambászok érdekei – nézetem szerint – sosem fognak megvalósulni!
Hardy Krüger, Rommerskirchen: „Számomra a 600 km-es utak, illetve a záróversenyünk Ruffec-ből, a maga 740 km-ével minden évben a versenyszezon csúcspontját jelenti! Amennyiben ezen a versenyen jó időjárás van, és szembeszél fúj, akkor ez a galambok állóképességének igen csak jó kifejezője. Csak akkor kerülhet be a tenyészdúcunkba olyan versenygalamb, ha e versenyen minőségét élhelyezéssel bizonyította. Ezért minden olyan német Ász galambot előnyben részesítek más Ász galambbal szemben, amely helyezéseit 200-700km között teljesítette. A német Ász galamb az egész világon ismert az általános távtűrő képességéről.
Egyébként az új sportelképzeléseket szemlélve megállapíthatom, hogy az egész a középtávú galambok felé, illetve a középtávú bajnokság irányába fordul, amit nagyon sajnálatosnak tartanék.”
Horst Felge, Wäldeshausen: „Számomra a 640 km-es záróverseny az elmúlt években a kerületi szintű magas indulólétszám mellett minden esetben nagy élményt jelentett. Itt mérheti össze magát az ember a kerület legjobbjaival, s csak ezen a szinten lehetne a bajnokságot eldönteni.

Különösen a legjobb galambok képesek ezeken az utakon megfelelő időjárás mellett a lista legelejére kerülni. Egy olyan galamb, amely az ilyen nagy távolságú versenyeken több alkalommal is a lista elején található, azt megéri a tenyésztésbe vonni.
A 600 km-es utat a jövőben is a versenytervezetben kellene hagyni. Ám amennyiben az időjárási viszonyok ezt nem teszik lehetővé, akkor minden bizonnyal lemondanék erről galambjaink javára.
Az elmúlt években mindig azon fáradoztam, hogy olyan élhelyezésekre alkalmas galambokat tenyésszek ki, amelyek akár rövid-, akár hosszútávról is képesek erre. Ha valakinek ilyen galambja lenne, akkor területi és szövetségi szinten is dobogós helyen lehetne.
Talán a regionális szintű szövetségek kialakítását kellene átgondolni, és specializálódni középtávra (399km), vagy hosszútávra (400km felett). Figyelni fogjuk az elkövetkezendő években, hogy a trend merre irányul, s azt fogjuk követni mi is!”
Gerard Koopman, Ermerveen: Mint sportszerető ember jónak tartom, hogy ilyen versenyek vannak. Ha egy galamb 8-11 órát kell repüljön azért, hogy hazaérhessen, akkor azt sportszempontból óriásinak tartom.
De csak kevés galamb van, amely képes ezt a távolságot valóban jó eredménnyel teljesíteni, amely egyébként minden más távra is érvényes.
Aki egyébként ezeken a versenyeken hosszú éveken keresztül jól akar szerepelni, annak nincs más lehetősége, mint hogy galambjait következetesen ilyen utakra küldje és az eredmények ismeretében értékeljen, hogy egyáltalán alkalmasak-e azok ilyen távokra.
Amikor 1980/81-ben elindultunk, akkor az egynapos hosszú-távú utakra is elküldtük galambjainkat, de meg kellett állapítsuk, hogy galambjaink többsége nem tudott ezeken az utakon élhelyezést repülni. Én nagyon jól emlékszem még erre.

Ám ez megváltozott azáltal, hogy függetlenül a kezdeti eredményektől következetesen ilyen utakra küldtük galambjainkat, s ezzel együtt a mutatott teljesítmény alapján állandóan szelektáltunk, vagyis az itt élhelyezéseket repülő galambokkal tenyésztettünk tovább, melynek következtében eredményeink évről-évre javultak.
Louis Van Loon-tól megtanultam, hogy bizonyos galambcsaládok, melyek különösen a nagyobb távolságokról csúcshelyezéseket repülnek, gyakran a legjobb tenyészgalambok is, ezt később dúcainkban állandóan be is tartottam.
Még most is a fülemben csengenek hajdani tanítómesterem szavai: Gerard, feltétlenül figyelj arra, hogy a jó minőségű egyedeket, családot mindig megtartsd!
Egy további tapasztalat, amit Louis Van Loon sajátmaga csinált és nekem elmesélt, hogy a galambok, melyek a legnehezebb utakon (nem katasztrofális utakat értve ez alatt) a legjobb teljesítményeket hozták, a legtöbb esetben a legbiztosabb és legjobb tenyészgalambok is lettek.
A „Kleine Dirk”-et, mint saját galambunkat tudom példaként említeni, amely két nehéz versenyen 1999-ben jelentős előnnyel nyert 1. díjat, így Troyes-ből (530km) 17883 konkurensét megelőzve, majd Bourges-ből (700km) 7155 galamb előtt. Ez utóbbi úton egyetlen galambnak sem sikerült 1000m/perc átlagsebességnél jobbat elérnie!

Sportszempontból a 2002. versenyév csúcsévünknek tekinthető, mert Hollandiában az egynapos hosszú-távú versenyeken (500-700km) mienk az 1. és a 2. Ász galamb, valamint a 11. 12. és a 17. is!
Az 1. Ász galamb az „Amoré” nevű galambunk, anyja „Yi Min”, a „Kleine Dirk” testére.
A 2. Ász galamb az „Ermerveen’ s Hope”, anyja a „Judy”, szintén a „Kleine Dirk” testvére.
Ám a 11., 12., 17. Ász galamb is a „Kleine Dirk” családból származik, így a 11. Ász az „”Edana”, amely féltestvére a „Kleine Dirk”-nek,
a 12. Ász a „Power Boy”, amely az „Amoré” fészektestvére,
és a 17. Ász galamb a „Young Dream”, amely a „Kleine Dirk” lánya!
Összegzés: Az a család, amely az egynapos hosszú-távú versenyeken élhelyezésekre képes, az majd minden esetben tudja ezt a rövidebb távokon is, míg azok a családok, melyek csak a rövidebb távokon csillognak, még sokáig nem fogják ezt bizonyítani az egynapos hosszú-távú versenyeken! És ez nem csak az én tapasztalatom!
Flor Vervoort, Hallaar: „A versenyek, ahol galambjaimmal részt veszek a középhosszú távhoz tartozó 10 út, május 18-án Vierzon-nal (470km) kezdődik és július 20-án Souillac-kal (740km) fejeződik be.
Ezen a 10 versenyen négyszer 600km fölé küldjük galambjainkat, így La Souterraine (600km), 2x Limoges (640 km), és Souillac (740 km).
Ezek a 600 km-es utak, ha az időjárás jónak mondható és az átlagsebesség 1100-1200 m/p körül alakul, akkor az a galambok minőségének különösen magas fokmérője.

Így azokat a galambokat, amelyek ilyen utakon élhelyezéseket repülnek, minden esetben meghagyjuk. Végül a minőség biztosítására ezek a galambok a tenyésztés során beépülnek a törzsbe.
Az 1500m/p vagy még magasabb átlagsebességnél a versenyek jóval kisebb jelentőséggel bírnak a minőség megítélésére, és a díjlistát a legtöbb esetben a szél iránya nagyon befolyásolja.
A kérdésre, hogy ezek az utak a bajnoksághoz vagy az Ász galamb címekhez szükségesek lennének, az „Anwerpense Fondclub” kiírását szeretném bemutatni: az öreg galambok bajnoksága és az Ász címéhez 5 előre kijelölt úton, benne Souillac (740 km) záróversennyel; az egyéveseknél 4 előre kijelölt verseny, benne Limoges (640 km) záróversennyel!”
Peter Janssen, Kleve: „Alapvetően mindig pártoltam a 600km-es versenyeket. Ezek számomra egyszerűen az egyesületi és a regionális szövetségi programhoz is hozzátartoznak, mert ezek sportértéke kétségbevonhatatlan.
A 600-as utak a németországi postagalambok allround-képességének elengedhetetlen tartozéka. Ezeknek az utaknak az elhagyása után nem lesznek már többé olyan allround galambok sem, mint korábban voltak.
Ehhez a versenyprogramjainkat a középtávok, és a hosszú távok kedvelőinek megelégedésére úgy kell összeállítani, hogy a tenyésztők mindannyian elégedettek legyenek.

Teljesen meg vagyok arról győződve, hogy aktív tagjaink nem kis része fog átpártolni a mostanában egyre több helyen alakuló hosszú-távú klubokba, ha mi a programjainkból kihagynánk a 600-as utakat.
Az új hosszú-távú sportelképzelések szerinti két 400km és két 500km-es úton csak a középtávú galambjainkat használhatnánk, mint ahogy ezt Belgiumban a „Halve Fond Club” tagjai teszik. A megmaradó program kiválóan alkalmas a rövidtávú galamboknak megfelelő tréningeztetéssel! A regionális szövetségünkben ennek tudatában és ennek alapján a következő szezonra három közös feleresztésű regionális útban egyeztünk meg. Ezek közül egy 500km feletti, kettő pedig 600 km feletti!
Csak ilyen távolságokon hasonlíthatók össze a nagy indulólétszámok reálisan, egyébként a széljárás és a dúc fekvése túl jelentős szerepet játszik.”
U……………….., Genthin : „A szövetség sportos elképzelései – amennyiben ez még sportosnak nevezhető – a 600 km-feletti utakkal nem számolnak.

Miért lenne ez cél a postagalambsportban, a postagalamb-tenyésztők jelentős része nem fogja követni, és ezért nem is találja azt érthetőnek.
Arról nem is beszélve, hogy két-két 400-as ill. 500-as út alapján valakit hosszú távú bajnoknak lehet nevezni, az számomra a jövőben a postagalamb olimpiai részvételt megakadályozza, mert 6×500 km-rel két év alatt a 3500km-es legkisebb távolság nem lesz elérhető.
És milyen ironikus, az olimpiához csak egy 500km feletti út szükséges 20 tenyésztő részvételével és csak 150 galambbal, míg a német hosszú-távú bajnoksághoz legkevesebb 100 tenyésztő részvétele szükséges.
Minden körülmények között kardoskodnék a 600km feletti utak mellett. Manapság galambjainknak ehhez a távhoz egy jól előkészített feleresztés esetén 8-10 óra szükséges. Ez az időtartam normál körülmények között az egészséges állatoknak semmilyen nehézséget, kínlódást sem jelent, és ezzel együtt galambjaink valós teljesítőképességét is megmutatja.
A minőségre tenyészdúcunkban is szükség van, mert itt kizárólag csak olyan galambok lehetnek, amelyek kétszer vagy háromszor is sikeresen teljesítették a 600km feletti távokat. Ezek a tartalékbázisaim a gyors középtávú galambokkal való keresztezésekhez.
Minden bajnokság, akár szövetségi szintű akár különböző újságok bajnokságai, de mindegyik tartalmazott 600km feletti utakat. Most minden csak ezért meg lesz változtatva?”

Toni Van Ravenstein, Xanten: „Úgy 15 évvel ezelőtt minden valószínűség szerint hangosan ünnepeltem volna, ha a 600-as utakat a versenytervezetből kihúzták volna. Akkoriba délkeleti irányból versenyeztünk. Abból az irányból – az volt a benyomásom – a 400km-es utak elegendők lettek volna.
Az irányváltás után négy évig keleti irányból, majd 1994-től délnyugatró röptettünk. Az új években, amióta ezt az irányt röptetjük, a 600-km-es utakkal még egyszer sem volt problémánk.
A problémák inkább a rövidtávú utakon fordultak elő. Nem azért, mintha nehezek lettek volna, hanem azért, mert a szél gyakran teljesen irreálissá tette.
Az idei évben az egyesületi első galambok a 13 versenyből hatszor 1600m/perc felett, sőt egyszer 2068 m/perc átlagsebességgel repültek.
Mint délnyugati fekvésű tenyésztő állíthatom, hogy minél rövidebb a távolság, annál nagyobb a szél befolyása a versenyeredményre. Ezért sosem fogok lemondani a 600-as utakról.

A mi galambjaink legtöbbször gyorsabbak a belga galamboknál, ha ezek egyazon feleresztési helyről és kb. azonos időben indulnak. Az ok: Ezeknek a galamboknak többet kell repülniük feleslegesen délről északra, mint a mieinknek délnyugatról északkeletre. Ezért a mi galambjaink sokkal gyakrabban repülnek nyugati szélben, mint szövetségi társaik. Az idei versenyévad két 600-as útján – írd és mond – egyszer 36 percig tartott a lista, míg a másik alkalommal pontosan 30 perc volt.
De van még egy további ok is, amiért a 600-as utak kihúzása ellen vagyok.
Egyszer már egy olyan díjlistát is fel kellene mutatni a 600-as utakon, amin a német dúcok olyan dominanciát mutatnak, mint ahogy ezt a rövidebb távokon teszik.

Minél rövidebb a távolság, annál több múlik a tréningeztetésen és annál kevesebb a galambok minőségén.
Egy szövetségi bajnokkal röviden beszéltem a délnémet területről: „Amennyiben ez az elképzelés elfogadást nyer – mondta Ő – úgy egyszerűbb lesz német bajnoknak lenni. Ekkor az öreg galambjaimat ahhoz hasonlóan fogom kezelni, mint ahogy a fiatalgalamb specialisták ezt már évek óta begyakorolták. A galambok ház körüli tréningje teljesen megszűnik, s e helyett naponta 50-70 km-es utakat kapnak. Ez a rendszer addig működik jól, míg a távolságok nem túl nagyok. Ezt a gyakorlatot már évek óta sikeresen alkalmazom. Még szükségből egy 400 km-es út is kivitelezhető így.”

Ez a néhány ok, amiért nem támogatom a röviden bemutatott szövetségi elképzeléseket. Ez gondolatmeneti hibákat tartalmaz, mert mindent egy kalap alá vesz, és a regionális különbségeket sem veszi figyelembe.
A regionális szövetségeknek több szabadságot kellene hagyni. Ezek a saját versenyprogramjaik és bajnoksági formáik kialakításához széles körben szabad kezet kell kapjanak. Hasonlóan nyilatkoztam már egy évvel ezelőtt is az egyik sportvezetőségi ülésen.
Mert a szövetségi szintű összehasonlítás így lehetetlen, ezért ez ellen kifogást emelhetnek. Ellenben van egy kérdésem: Feltétlenül összehasonlítható kell, hogy legyen? Miért nem állítják a szezon végén a regionális szövetségi bajnokokat ranglista nélkül, azonos értékben egymás mellé?

A különböző regionális szövetségek illetve a versenyirányok, a szállítási feltételek, a körzetek népsűrűségi, valamint általános sportfelfogás különbségeit minden további nélkül összehasonlítani, az kész komédia.
Teljes mértékben érthetetlen számomra, hogy a jövőbeni díjlisták már 20 versenyző dúc részvételével figyelembe vehetők. Ki lesz egy ilyen bajnoki címre büszke?
Tulajdonképpen vakmerőségnek tartom az ezen az őszön kialakított regionális szövetségek koncepciójának nyilvánosságra hozását.
Szerintem ez nem szolgálja a közösség növekedését, és ebben a formában biztosan nem ébreszti fel a regionális szövetségeken belüli sporttevékenység közös gyakorlását sem.”
Fordította: Dr. Jilly Bertalan
Megjelent a „Brieftaube” Német Postagalamb Szövetség újságjában.