Galambászat

A bajnokok titka

Ha galambjaink teljesítménye romlik nem kell sokáig kutatni ennek az okát. Két lehetöség van. Vagy a galambok rosszak, vagy nincsenek jó formában. Nagyon ritkán mind a két eset egyszerre fennállhat mivel manapság a madarak minősége olyan változatos, hogy nehéz elhinnem azt, hogy lehetnek olyan tenyésztők, akiknek csak gyenge minőségű madaraik vannak. Hollandiában és Belgiumban többnyire négyből egyet versenyeztetünk. Ez azt jelenti, hogy 1000 madár a versenyben 250 díjat hoz el. Ha a tenyésztő 16 madarat nevez be a versenyre, és négy díjat hoz el az átlagosnak nevezhető. Nem túl jó de nem is rossz. Ha 8 díjat nyer, ami 50% -os teljesítmény, ez már egészen jónak mondható. Az igazi bajnokok azonban nem elégszenek meg ennyivel. Az 50%-os teljesítmény nem elég jó nekik. Tehát a szituáció a következö: ha a bajnok 16 madarat nevez be a versenyre, és 8 díjat nyer, ez nem elég jó. Ha a kezdő tenyésztő 16 madarat nevez, és 8 díjat nyer neki ez csodálatos eredmény.
Az viszont teljes képtelenség, hogy 16 benevezett madárból egyetlen egy se nyerjen díjat. Senkinek sincsenek ennyire rossz madarai.A minőség ilyen mértékű hiányát nem okolhatjuk. Akinek ilyen gondja van sürgősen, keresse fel az állatorvost, mert a madarai betegek.

Hatalmas hiba:
Gyenge minőség vagy gyenge egészség?
Ez a nagy dilemmája azoknak, akik nem tudnak sikeresek lenni ebben a sportban. A madár minőségét illetően senki sem mondhatja meg biztosan, hogy az jó-e vagy nem. Ez nem olvasható ki a madár szeméből, és a legjobb vérvonallal büszkélkedő galamboknál sem biztos, hogy azokból jó példány válik. Azonban, ha valaki nem is tudja biztosan megmondani, hogy a madár jó ez nem jelenti azt, hogy nem látja, ha a madár rossz. Bizonyos madarak tollazata annyira rossz minőségű, vagy a testük olyan csenevész, hogy egyszerűen nem használhatók. Az már eredmény, ha elég okosak vagyunk ahhoz, hogy felfedezzük, ha a madár rossz. Úgy gondolom, hogy ez lehet a siker kulcsa sok tenyésztő esetében. Ha felismerik, melyik madarat távolítsák el. Sok bajnoktenyésztő vallja, hogy a titok a jó kiválasztásban rejlik. A madarak kiválasztása során sokan követnek el hibákat, de a bajnoktenyésztőkkel ez ritkábban fordul elő. Egy dolgot kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy soha ne kövessünk el hibát. A kiválasztás fő szempontja a természetes egészség legyen. Az, aki megszabadul a rossz állapotban lévő madaraktól, ritkán fog hibát elkövetni az év 365 napján. Ha 40 madárból 38 egészségesnek mondható, akkor a fentmaradó kettőnek nem lehet oka arra, hogy beteg legyen. Szabaduljunk meg tőlük! Nyilvánvalóan nem követhetjük el azt a hibát, hogy két beteg madár miatt 38 egészségeset is kezeljünk. Ha 2 tanuló fejfájásra panaszkodik, a tanár sem fog az egész osztálynak aszpirint adni.

A Titok:
a galambászatban sok féle út vezet a sikerhez. De a bajnokoknak van egy közös jellemzője. Nem könyörületesek azokkal a madarakkal szemben, amelyek nem egészségesek, vagy állandó gyógyszeres kezelésre van szükségük ahhoz, hogy jó formában maradjanak.
Vannak olyanok, akik eltúlozzák a gyógyszerek használatának jelentőségét. Nekik lehet, hogy egészséges madaraik vannak, csak nehéz őket kiváló formába hozni. Ezek a madarak nem természetesen, hanem mesterségesen egészségesek. Ez megfontolandó tényező, ha galambot importálunk. Tartózkodjunk azoktól a tenyésztőktől, akik gyakran kezelik gyógyszerrel a madaraikat. Jobban tesszük, ha olyan tenyésztőtől vásárolunk, aki keveset tud a gyógyszerekről.
Így olyan madaraink lesznek, amelyek természetes módon ellenállóbbak lesznek az összes vírussal és baktériummal szemben.
Sok tenyésztőnek az a dilemmája, hogy mit kéne adni a madaraknak azért, hogy egészségesebbek legyenek. Ez rossz megközelítés.
A problémát másképpen kell megközelítenünk! Mit tegyünk annak érdekében, hogy olyan madarakra tegyünk szert, amelyek természetes módon erősek és jó ellenálló képességgel rendelkeznek anélkül, hogy rendszeres gyógyszerezésre szorulnának?
A megoldás a megfelelő szelekció.
A madarakkal egyszerre jól de szigorúan is kell bánnunk.

“Vaskézzel bársony kesztyűben.”
A kiválasztást nem lehet elég korán kezdenünk. Ez tulajdonképpen már akkor megkezdődik mikor a madár még a tojásban, van.

Hibák:
A szelekciót illetően a következő hibákat véthetjük: néhányan túl korán döntik el a madárról, hogy az egy jó példány. Így bekerülhet a galambházba egy olyan madár, amelyik versenyzőnek átlagos, tehát nem elég jó. Másoknál olyan madarak vannak a dúcban, amelyek nem odavalók. Például olyan négyéves példányok, amelyek még sohasem fialtak jó kicsinyeket. Egyetlen oka, annak hogy életben vannak a származásuk, vagy az ár, amit fizettünk értük.
A versenyző madarak esetében ugyan ez a helyzet. Egy kétéves példány már nem fejlődik az idő multán. Ezért egy kétéves példánynak vagy jónak vagy, halottnak kell lennie. Ez az oka, annak hogy a bajnok tenyésztők legtöbbje Európában egy éves madarakkal versenyez.

Fiatalon:
Nagy különbségek láthatok a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. Ha napjainkban megnézünk egy belga vagy holland eredménylapot, szembetűnő, hogy milyen fiatalok a győztes példányok a régiekhez mérten. Most főleg egy és kétéves példányok vannak a lista élén. Csak a kétnapos Pauból és Barcelonából induló versenynél látunk mást. Régen az a galamb, amelyik beteg volt egyszerűen elpusztult, egyszerűen azért mert nem voltak gyógyszereink. Később megjelentek a gyógyszerek és ezzel együtt különböző problémák is.
Hogy miért? A gyógyszerezés az évek során gyengévé tette a madarakat. Túl sok az olyan tenyésztő, aki nem vette észre, hogy a gyógyszereket arra fejlesztették ki, hogy kikezeljük a betegségeket. A gyógyszerekhez menekültek, ha az eredményeik rossznak mutatkoztak, és úgy gondolták, hogy a jó eredmény titka a gyógykezelésben rejlik. Ez téves értelmezés. A gyógyszerezés nem eredményez jobb versenyzőket. A szigorú válogatás alapja a természetes ellenálló képesség jó egészségi állapot és az eredmények.

Még fiatalabbak:
Régebben sok európai tenyésztő négyhetes korban választotta el a fiókákat. Most ezt háromhetes korban teszik. Ennek megvannak az okai. Megkímélik az idősebb madarakat. A fiókák táplálása nagyon kimerítheti az idősebb példányokat. Ha fiatalabb korban választjuk el a fiókákat azok szelídebbek, lesznek. Nagyon kevés az olyan madár, amely természeténél fogva félős. Ha félős ezért a tenyésztőt terheli a felelősség.
Nincs jó kapcsolatban a madaraival. Túl durván ragadja meg őket. Kezeket a madár fejére téve finoman közelit aztán hirtelen “bumm” megragadja. Hogy is várhatnánk, hogy a madár ezek után ne veszítse el irántunk levő bizalmát? Hogyan is várhatnánk el az ilyen madártól, hogy gyorsan a ketrecébe repüljön, mikor visszatér a versenyről, ha meglát minket. Ha hiszik, ha nem ismerek olyan tenyésztőket, akiknek a madarai csak akkor szállnak be a ketrecükbe, ha gazdájuk elrejtőzik. Vannak viszont olyan tenyésztők is, akiknek a madarai azért sietnek vissza a ketrecbe, mert látják a gazdájukat. Ők azok, akik jól bánnak a madarakkal. Van egy másik jó okunk is arra, hogy korán elválasszuk a fiókákat. Így minél korábban ki tudjuk választani a csenevész egyedeket.

Galambok, amelyeknek nincs jövője:
Minél korábban kiválasztjuk a galambokat, annál jobb. Igazából már akkor megkezdhetjük a válogatást mikor a madarak még a tojásban, vannak. Néhány jó tanácsa válogatással kapcsolatosan:

1. Ne bízzunk azokban a tojásokban, melyeknek a héja kérges és lyukacsos. Ha a fióka nem pusztul el, az ilyen tojásból gyenge madár fog kikelni. Még ha a legjobb madaraink tojásából kelnek is ki, ezek a fiókák soha vagy csak nagyon ritkán lesznek életerősek. A tojások legyenek simák és tükörfényesek akárcsak az egészséges galambok. Szabaduljunk meg a kérge lyukacsos tojásoktól!

2. Mikor meggyűrűzzük az egyhetes fiókákat, észrevehetjük, hogy egyes példányoknak vékonyabb a lába, mint az ilyen korú madaraknak általában. Az ilyen madár sem lesz soha erős és egészséges. Szabaduljunk meg tőle! Az ilyen madárnak nincs jövője.

3. Figyeljük azokat a fiókákat, amelyek állandóan csipognak a fészekben! Ezt okozhatja a trichomoniasis nevű fekély és lehet, hogy gyógyszeres kezeléssel segíthetünk rajtuk. A komoly tenyésztővel ilyen soha sem történhet, mivel tudatában van a trichomoniasis okozta veszélyekkel, és megelőző lépéseket tesz. Általában a csipogó fiókák többsége selejtes. Szabaduljunk meg tőlük! Ezeknek a madaraknak nincs jövője.

4. Szintén kísérjük figyelemmel azokat a fiókákat, amelyek nedvesek a fészkükben. Ezek azért nedvesek, mert a fészek belül nedves és a fészek azért nedves, mert a szülök túl, sokat isznak és túl sok vizet, adnak a fiókáknak. Ennek oka van. Azok a galambok, amelyek túl sokat isznak nincsenek jó állapotban. Többnyire az emésztésükkel van baj. Ha ilyen madárral kezdünk a rossz döntés. Néha a fiókák a saját ürülékükben fekszenek. Ez hogyan lehetséges? Nem elég erősek ahhoz, hogy az ürüléket kidobják a fészekből. Szabaduljunk meg tőlük!

5. Néha a fiókák vállán gyérebb a tollazat. Ha összehasonlítjuk őket más hasonló korú fiókákkal, azok tollazata teljesebb. Szabaduljunk meg azoktól a fiókáktól melyek válltollazata Lassabban fejlődik a normálisnál! Belőlük hiányzik a vitalitás ezért az ilyen galamboknak nincs jövője.

6. Néha megtörténhet, hogy miután elválasztottuk a fiókákat, néhány továbbra is táplálékért tátog. Néha képesek más fiókák nyomába eredni tőlük várván táplálékot. Ezek olyan gyenge egyedek, melyeknek nincs helye a galambdúcban.

7. Legalább egyszer nyissuk ki a fiókák csörét. Elfordulhat, hogy a csőr gyenge és törékeny. Ez gyenge csontozatra utal. Ki vele a fészekből! Ugyan ez vonatkozik azokra a madarakra melyek torka nagy és ziháló.

8. Hollandia és Belgium legjobb galambjaival volt dolgom. Nagyon kevés volt nagytestű közülük. Ha volt is, a rövidtávon versenyzett /kb. 80 mérföldön/. Annak az esélye, hogy egy nagytestű madár hosszútávon nagyon jól teljesítsen egyenlő a nullával. Nem szeretem azokat a madarakat, amelyek a földön totyognak, mert túl nagyok és kövérek, ahhoz hogy elérjék az ülőrúd felső fokait, míg a többiek magasra repülnek. Néhány újonc úgy gondolja, hogy a nagy madarak erősek. Tévednek. A modern erős galamb meglehetősen kicsi. Egyéb hibák:
Fontos hogy tanuljunk a saját hibáinkból. Velem is megtörtént hogy életben hagytam olyan fiókát, amelyik nem volt teljesen egészséges. Egyetlen okom az volt, hogy különleges szülőktől származott. Még soha nem történt meg, hogy egy ilyen madár sikeres legyen. Most már nem vagyok könyörületes egy hasonlóhoz sem. A tökéletes egészségi állapot a legfőbb követelmény a madaraknál bármilyen korúak is. Ha a fióka nem egészséges, távolítsuk el csak utána, vizsgáljuk meg a fészekaljat, hogy milyen szülőktől származik. Ha arról győződünk meg először, hogy milyen szülőktől származik a fióka már elfogultak, vagyunk, más szemmel ítélünk, és életben hagyjuk azt.

Meggyőző:
Szeretem, ha a fiókák egészségesek és ragaszkodnak a saját területükhöz már fiatal korukban. Azok a madarak gyakran jobbnak bizonyulnak, amelyeket a sötétben is meg tudok fogni, mivel tudom, hogy ott vannak /mindig ugyanott/. Nem szeretem azokat a madarakat, amiket keresnem kell, mert bárhol lehetnek. Azok a galambok, melyek nem ragaszkodnak a területükhöz, és nem védelmezik azt ritkán, lesznek jó madarak.

Befejezésül:
Tökéletes testű madarak kiváló szemmel és kifogástalan tollazattal, sőt tökéletes pedigrével lehetnek olyan értéktelen galambok, melyek soha nem lesznek képesek díjat nyerni. Ez teszi a jó szelekciót olyan nehézzé. Nem láthatjuk előre azokat a legfontosabb dolgokat, amelyek fontosak ahhoz, hogy a madarunk igazán jó legyen. Ilyen jellemzők a karakter, tájékozódó képesség, ügyesség, kitartás és a területükhöz való ragaszkodás.
Így mindig is fogunk hibákat elkövetni, mikor válogatunk és rangsorolunk. Az a tenyésztő, aki az egészségi állapotuk alapján válogatja és osztályozza a madarait soha nem fog jó madarat kiselejtezni. Szerencsére azt könnyű észrevenni, ha egy madár nem egészséges. Ne higgyük azt, hogy gyógyszerek segítségével győztes madarat kaphatunk. Olyan tenyésztők, mint Klak, Engels, Houben és sokan mások sikeres versenyzők voltak egész életükben.
Egyikük sem orvos vagy kémikus épp ellenkezőleg, fogalmuk sincs sem a gyógyszerekről, sem a betegségekről.
Egy dolog közös bennük, hogy felismerték milyen fontos a szelekció.

© Ad Schaerlaeckens