Galambtenyésztők egyik fellegvára Zandhoven és környéke, ahol André Bellens, Louis Adriansen és Dirk van Dyck is lakik. Ők évek óta nagyon sikeresek, míg mások egy nemzeti 1. díj megnyerése után villámgyorsan eltűnnek a süllyesztőben. Mivel magyarázható ez, Mindenekelőtt a galambok genetikai képességei nem kimagaslók. 1996 volt „Kannibaal” éve, amely van Dyck számára egy új időszámítás kezdete volt. Ennek már 12 éve. Ne gondolják, hogy ez a kifejezés túlhaladott. Gerard Koopman egyik új reménységének („Golden Dirk”) a nagyapja („Golden Lady” apja) és dédapja („Kleine Dirk” nagyapja) is a „Kannibaal”.

LOUIS ÉS DIRK VAN DYCK

Dirk és édesapja (Louis), annak 2006. évben bekövetkezett haláláig közösen versenyzett. Az 1995-ben kelt, s később „Kannibaal” nevet kapott galambjuk 1. AS címet nyert Belgiumban a Belga Királyi Postagalamb Szövetség középtávú bajnokságában. Dirk van Dyck korábban sikeres énekesmadár tenyésztő volt, valamint ismert madárbefogó. 1971-ben Belgiumban megtiltották a madárbefogást, így Dirk ez irányú karrierjének vége lett. Ekkortájt kezdett érdeklődni a postagalambok iránt, s az első figyelemre méltó eredményekre nem is kellett sokáig várni. Csak rövidtávú versenyeken indult, és 1978-ban nyerte első 1. díját, majd éveken keresztül Zandhoven rövidtávú bajnoka lett. A középtávú versenyek távjára csak 1993-ban lépett tovább. 1994-ben indította egyéveseit, s az egyik 6 x 1. díjat nyert tartományi szinten, melyek közül az egyik nemzeti 2. díjat jelentett Bourges-ből 40.401 galamb közül. Ezt követően kapta a galamb a „Bourges” nevet, mely a „Rambo” fia a „Het Laatje” tojóval. 1995-ben rövid- és középtávon is nagyszerűen versenyzett, és 16 x 1. díjat nyert rövidtávon.

A tenyészállomány felépítése

Galambjainak hátterében Zandhoven környéki kiválóságok legjobbjai lelhetők fel. A kiinduló galambok 1971.ben kerültek hozzájuk Jos Dillen tenyésztőtől, ehhez 1975-ben Gerard Kesselaer galambokat keresztezett be, majd öt évvel később hoztak egy pár galambot Stan Sels-től. Néhány évvel később Gummaar Leysen, Märien-Royberghs, Louis Adriansen és más galambászok néhány galambja társult. Ezek közül kiemelkedő képességű utódokat költött egy Gummaar Leysen hím egy Märien-Royberghs tojóval, a „Rambo”-t, mely már egyévesen nyert 3 x 1. díjat Antwerpenben. Ezt követően a tenyészdúcba került, s apja lett eddigi legjobb galambjuknak, a „Kannibaal”-nak valamint a „Bourges”-nek. Születési évében Kannibaal semmit sem teljesített, de amit később teljesített az minden várakozást felülmúlt, így 1. AS címet nyert Belgiumban középtávon. Miért vált ez a galamb világszerte ismertté? A reklám végett? Egyáltalán nem. A megoldás egészen egyszerű, e galamb genetikai örökítő képessége fenomenális. Különösen unokái mutatnak kivételes versenyképességet, pl. Gerard és Cornelis Koopmannál, mint a „Kleine Dirk” hím (nemzeti 1. díj Troyes-ből 17.882 induló közül, valamint nemzeti 1. díj Bourges-ből 5000 közül, vagy az „Annelise” tojó (nemzeti 1./15438). A „Rambo”, a „Kannibaal” és a „Bourges” galambok számtalan kombinációban költöttek díjnyerő galambokat, melyek kifejezetten a rövid és középtávon brillíroztak, de tenyész-galambként is sok helyen megállták helyüket, mint pl. Günter Prange tenyésztőnél.

A Röhnfried programmal teljes a siker

A nagy sikerek elérése óta Dirk ragaszkodik a Röhnfried termékekhez és programhoz. E termékek jól kidolgozott kombinációja a tenyész- és versenygalambok kondícióját és egészségét szolgálja.

Fordította: Dr. Jilly Bertalan